Mariann egy kicsi lányt, Jázmint hordja a szíve alatt.
2011. május 29., vasárnap
Pocakfotózás-Mariann
Mariannt kb. 2 hete fotóztam, akkor volt a 33. hétben. A fotózás alatt Dinike, a kis csivavajuk folyamatosan ott sertepertélt mellettünk, így ő is rákerült jópár fotóra. De a képeket elnézve igazán nem bánta. :) Szerencsére a fotózás végére a leendő apuka is hazaért. Az idő is szuper volt, így egy kicsit a kertben is tudtunk fotózni.
2011. május 11., szerda
Fotózás
Az egész ott kezdődött, hogy tavaly kitaláltuk, hogy kellene venni egy új fényképezőgépet. És úgy voltunk vele, hogy akkor már miért ne vennének egy kicsit komolyabbat?! Aztán elkezdtem szorgosan kattogtatni és rájöttem, hogy érdekel a dolog és nem csak hobby szinten. Zavart az is, hogy van egy komoly gép a kezemben és nem tudom kihasználni úgy, ahogy szeretném. És persze a képek sem olyanok, mint ahogy a fejemben elképzeltem.
Szerencsére épp akkor találtam a neten egy fotós tanfolyam hirdetést és jelentkeztem. És milyen jól tettem. Mert akkor azt hiszem, hogy elindultam az úton, ami eléggé rögös és dimbes-dombos, de soha nem unalmas. :) És a sok sikertelen kattogtatás után elkezdtem látni a fényt az alagút végén.
Ezeket a képeket még a tanfolyam előtt készítettem. De mindenképp szerettem volna publikálni több ok miatt is. Az első talán az, hogy nyomon követhessem majd a fejlődésem (már ha lesz:)) a másik pedig, hogy ezeket a Manókat érdemes megmutatni. Ők a barátaink gyermekei. Palkó és Veró és persze Lívia. A szülőknek este programjuk volt és én vigyáztam rájuk. Semmi beállított kép,mint ahogy a fotókon látszik. De ilyeneket szerettem volna.
Szerencsére épp akkor találtam a neten egy fotós tanfolyam hirdetést és jelentkeztem. És milyen jól tettem. Mert akkor azt hiszem, hogy elindultam az úton, ami eléggé rögös és dimbes-dombos, de soha nem unalmas. :) És a sok sikertelen kattogtatás után elkezdtem látni a fényt az alagút végén.
Ezeket a képeket még a tanfolyam előtt készítettem. De mindenképp szerettem volna publikálni több ok miatt is. Az első talán az, hogy nyomon követhessem majd a fejlődésem (már ha lesz:)) a másik pedig, hogy ezeket a Manókat érdemes megmutatni. Ők a barátaink gyermekei. Palkó és Veró és persze Lívia. A szülőknek este programjuk volt és én vigyáztam rájuk. Semmi beállított kép,mint ahogy a fotókon látszik. De ilyeneket szerettem volna.
2011. május 1., vasárnap
Jamaica-Chapter 2.
Na, lássuk csak, hogy mit hagytam még ki az összefoglalóból...
Ja, igen, a naplementenézős program. Abban a városkában, ahol nyaraltunk van egy nagyon híres szórakozóhely. Ami nappal bárként üzemel. Állítólag benne van a világ 10 legjobb kávézójában. Mondjuk meg is tudom érteni. A szórakozóhelyet Rick's Cafenak hívják és az egész egy sziklafalra épült. Tényleg nagyon hangulatos. És a naplemente is szép volt onnan. De mi voltunk olyan szerencsések, hogy a szálloda partjáról is szinte ugyan ezt láttuk.
Ja, és valamiért az emberek késztetést éreztek arra, hogy a sok-sok magas sziklafalakról a vizbe ugráljanak. Elvetemültek, komolyan.
Most pedig essen pár szó a naplementéről. Visszanézve a képeket, szinte erről készítettük a legtöbb képet. Egyszerűen nem tudtunk betelni vele, de főleg én. Csak ültem a parton, fotóztam és potyogtak a könnyeim a sok szépség láttán. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a szálloda partjáról pont végig lehetett látni az egészet, ahogy már írtam. Egy pár kép ízelítőnek, a többi majd a picasán.
És végül, de nem utolsó sorban pár kép ömlesztve. Főként rólunk.
Utolsó nap meg befizettünk egy páros masszázsra. Ez volt a megkésett Valentin-napi ajándék. :) És azt hiszem mondanom sem kell, hogy mesés volt. Egy bambusz kunyhóban voltunk a tengerparton és csak a tenger hullámzását és a reggae-zenét lehetett hallani a partról. Mesés volt, tényleg.
Azt hiszem, hogy jobb nászutat el sem tudtunk volna képzelni magunknak. Minden percét élveztük és bármikor visszamennénk. Na, talán majd egyszer...:)
Pár képet még itt találtok.
Ja, igen, a naplementenézős program. Abban a városkában, ahol nyaraltunk van egy nagyon híres szórakozóhely. Ami nappal bárként üzemel. Állítólag benne van a világ 10 legjobb kávézójában. Mondjuk meg is tudom érteni. A szórakozóhelyet Rick's Cafenak hívják és az egész egy sziklafalra épült. Tényleg nagyon hangulatos. És a naplemente is szép volt onnan. De mi voltunk olyan szerencsések, hogy a szálloda partjáról is szinte ugyan ezt láttuk.
Ja, és valamiért az emberek késztetést éreztek arra, hogy a sok-sok magas sziklafalakról a vizbe ugráljanak. Elvetemültek, komolyan.
Most pedig essen pár szó a naplementéről. Visszanézve a képeket, szinte erről készítettük a legtöbb képet. Egyszerűen nem tudtunk betelni vele, de főleg én. Csak ültem a parton, fotóztam és potyogtak a könnyeim a sok szépség láttán. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a szálloda partjáról pont végig lehetett látni az egészet, ahogy már írtam. Egy pár kép ízelítőnek, a többi majd a picasán.
És végül, de nem utolsó sorban pár kép ömlesztve. Főként rólunk.
Utolsó nap meg befizettünk egy páros masszázsra. Ez volt a megkésett Valentin-napi ajándék. :) És azt hiszem mondanom sem kell, hogy mesés volt. Egy bambusz kunyhóban voltunk a tengerparton és csak a tenger hullámzását és a reggae-zenét lehetett hallani a partról. Mesés volt, tényleg.
Azt hiszem, hogy jobb nászutat el sem tudtunk volna képzelni magunknak. Minden percét élveztük és bármikor visszamennénk. Na, talán majd egyszer...:)
Pár képet még itt találtok.
2011. április 30., szombat
Jamaica-Chapter 1.
Azt hittem, hogy nehezebb lesz elkezdeni a blogolást, de eddig kellemesen csalódtam. Remélem a lelkesedésem sokáig kitart. :)
Ugye 2010. július 3-án volt az esküvőnk, de eddig nem volt időnk egy hosszabb nászútra menni. Szeptemberben igaz eljutottunk az álom városomba, San Franciscóba(tervezek erről is majd egy bejegyzést írni) de szerettünk volna egy igazi, romantikus nászutat. Már régóta bújtuk a netet a megfelelő úti cél után kutatva. Napokat töltöttem azzal, hogy a szállodákat hasonlítgattam össze egymással és véleményeket olvastam. Mindenképpen valami napos, meleg, tengerparti (fehérhomok-pálmafa-kék tenger) helyre szerettünk volna menni. Így döntöttünk végül Jamaica mellett. Május környékére terveztük és szerencsére az idő is szuper ebben az időszakban. Januárban végül jött egy nagyon jó ajánlat, amit nem hagyhattunk ki. És akkor lefoglaltuk a nászutunkat április 20-28-ig. Emlékszem, hogy januárban még azt mondogattuk, hogy milyen sokára lesz április vége és tessék, most írom a beszámolót.
Április 20-án éjfél előtt nem sokkal indult a gépünk és reggel 5 óra után szálltunk le a montego bay-i reptéren. Onnan meg kb. 1 órát autókáztunk (azt hozzá kell tennem, hogy a jamaicaiak borzalmas vezetők. :) állandóan dudálnak, gyorsan és szabálytalanul vezetnek. ja, és a jobb oldalon.) Mivel hamar érkeztünk meg a szobát csak kicsit később foglalhattuk el. Addig megreggeliztünk és megittuk az első koktélunkat.
Óceánra néző szobát kértünk és ezt a szobát kaptuk. Furcsa volt megszokni, hogy meg este is jöttek azért, hogy megágyazzanak nekünk, amíg mi vacsorázunk. Ebben a szállodában tényleg minden a vendégért van és a vendég megelégedését szolgálja. A személyzet mindig mosolyog és kedves.
A szálloda rusztikus stílusú kicsit és a bútorok is ezt tükrözik. Nekünk bejött, hogy minden színes és nem a hagyományos komor fekete-fehér.
Minden nap ez a látvány fogadott, amikor kimentünk az erkélyre.
Hát, nem panaszkodtunk. :)
5 étterem található a szállodában és vagy 3 bár. Hát, mondanom sem kell, hogy koktél túltengésben szenvedünk és lesz mit leadni bőven. Hisz nagyon jól főztek a szállodában és ezt bőven ki is használtuk. Nem igazan volt más dolgunk, mint enni, inni, napozni és persze kettesben lenni és romantikázni.
Na, de amikor éppen nem a hasunkat süttettük a napon, azért programokra is mentünk.
Főként befizettünk inkább ezekre, mert mindenki ezt tanácsolta. És nekünk is bőven elég volt az, amit láttunk-mikor mentünk a szállodába-, hogy egyénileg ne nagyon csatangoljunk sehova. A szálloda természetesen el volt különítve mindentől. A városokban viszont érdekes emberek tanyáztak. Délelőtt már beszívva fetrengtek az utcán és nem sokat tudtak a külvilágról. Az egyik busz sofőr mondta, hogy a jamaicaiak 95%-a dzsangát szív, a maradék 5% pedig megissza teának. :) Furcsa nép a jamaicai. Mert tisztának és ápoltnak látszanak az emberek -legalábbis akik adnak magukra- de a házaik pedig lepukkantak és igénytelenek. Szóval érdekesek. Na, de minden nemzetnek megvan a maga szokásai.
De visszatérve a programokra. Egy egész napos libegős-kötélpályás-bobos erdőtúra mellett, delfin úszás mellett és vásárolós naplementenézős program mellett tettük le a voksunkat. Mind a három progi nagyon szuper volt, de természetesen a delfinekkel való újbóli találkozás volt a csúcs. Istenem, ezek az állatok mindig elkápráztatnak és megsiratnak. Olyan hihetetlen nyugalom árad belőlük, ami leírhatatlan. Na, de beszéljenek inkább a képek helyettem.
Dunn's River Falls
Mystic Mountain
Ugye 2010. július 3-án volt az esküvőnk, de eddig nem volt időnk egy hosszabb nászútra menni. Szeptemberben igaz eljutottunk az álom városomba, San Franciscóba(tervezek erről is majd egy bejegyzést írni) de szerettünk volna egy igazi, romantikus nászutat. Már régóta bújtuk a netet a megfelelő úti cél után kutatva. Napokat töltöttem azzal, hogy a szállodákat hasonlítgattam össze egymással és véleményeket olvastam. Mindenképpen valami napos, meleg, tengerparti (fehérhomok-pálmafa-kék tenger) helyre szerettünk volna menni. Így döntöttünk végül Jamaica mellett. Május környékére terveztük és szerencsére az idő is szuper ebben az időszakban. Januárban végül jött egy nagyon jó ajánlat, amit nem hagyhattunk ki. És akkor lefoglaltuk a nászutunkat április 20-28-ig. Emlékszem, hogy januárban még azt mondogattuk, hogy milyen sokára lesz április vége és tessék, most írom a beszámolót.
Április 20-án éjfél előtt nem sokkal indult a gépünk és reggel 5 óra után szálltunk le a montego bay-i reptéren. Onnan meg kb. 1 órát autókáztunk (azt hozzá kell tennem, hogy a jamaicaiak borzalmas vezetők. :) állandóan dudálnak, gyorsan és szabálytalanul vezetnek. ja, és a jobb oldalon.) Mivel hamar érkeztünk meg a szobát csak kicsit később foglalhattuk el. Addig megreggeliztünk és megittuk az első koktélunkat.
Óceánra néző szobát kértünk és ezt a szobát kaptuk. Furcsa volt megszokni, hogy meg este is jöttek azért, hogy megágyazzanak nekünk, amíg mi vacsorázunk. Ebben a szállodában tényleg minden a vendégért van és a vendég megelégedését szolgálja. A személyzet mindig mosolyog és kedves.
A szálloda rusztikus stílusú kicsit és a bútorok is ezt tükrözik. Nekünk bejött, hogy minden színes és nem a hagyományos komor fekete-fehér.
Minden nap ez a látvány fogadott, amikor kimentünk az erkélyre.
Hát, nem panaszkodtunk. :)
5 étterem található a szállodában és vagy 3 bár. Hát, mondanom sem kell, hogy koktél túltengésben szenvedünk és lesz mit leadni bőven. Hisz nagyon jól főztek a szállodában és ezt bőven ki is használtuk. Nem igazan volt más dolgunk, mint enni, inni, napozni és persze kettesben lenni és romantikázni.
Na, de amikor éppen nem a hasunkat süttettük a napon, azért programokra is mentünk.
Főként befizettünk inkább ezekre, mert mindenki ezt tanácsolta. És nekünk is bőven elég volt az, amit láttunk-mikor mentünk a szállodába-, hogy egyénileg ne nagyon csatangoljunk sehova. A szálloda természetesen el volt különítve mindentől. A városokban viszont érdekes emberek tanyáztak. Délelőtt már beszívva fetrengtek az utcán és nem sokat tudtak a külvilágról. Az egyik busz sofőr mondta, hogy a jamaicaiak 95%-a dzsangát szív, a maradék 5% pedig megissza teának. :) Furcsa nép a jamaicai. Mert tisztának és ápoltnak látszanak az emberek -legalábbis akik adnak magukra- de a házaik pedig lepukkantak és igénytelenek. Szóval érdekesek. Na, de minden nemzetnek megvan a maga szokásai.
De visszatérve a programokra. Egy egész napos libegős-kötélpályás-bobos erdőtúra mellett, delfin úszás mellett és vásárolós naplementenézős program mellett tettük le a voksunkat. Mind a három progi nagyon szuper volt, de természetesen a delfinekkel való újbóli találkozás volt a csúcs. Istenem, ezek az állatok mindig elkápráztatnak és megsiratnak. Olyan hihetetlen nyugalom árad belőlük, ami leírhatatlan. Na, de beszéljenek inkább a képek helyettem.
Dunn's River Falls
Mystic Mountain
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)