2011. április 30., szombat

Jamaica-Chapter 1.

Azt hittem, hogy nehezebb lesz elkezdeni a blogolást, de eddig kellemesen csalódtam. Remélem a lelkesedésem sokáig kitart. :)

Ugye 2010. július 3-án volt az esküvőnk, de eddig nem volt időnk egy hosszabb nászútra menni. Szeptemberben igaz eljutottunk az álom városomba, San Franciscóba(tervezek erről is majd egy bejegyzést írni) de szerettünk volna egy igazi, romantikus nászutat. Már régóta bújtuk a netet a megfelelő úti cél után kutatva. Napokat töltöttem azzal, hogy a szállodákat hasonlítgattam össze egymással és véleményeket olvastam. Mindenképpen valami napos, meleg, tengerparti (fehérhomok-pálmafa-kék tenger) helyre szerettünk volna menni. Így döntöttünk végül Jamaica mellett. Május környékére terveztük és szerencsére az idő is szuper ebben az időszakban. Januárban végül jött egy nagyon jó ajánlat, amit nem hagyhattunk ki. És akkor lefoglaltuk a nászutunkat április 20-28-ig. Emlékszem, hogy januárban még azt mondogattuk, hogy milyen sokára lesz április vége és tessék, most írom a beszámolót.

Április 20-án éjfél előtt nem sokkal indult a gépünk és reggel 5 óra után szálltunk le a montego bay-i reptéren. Onnan meg kb. 1 órát autókáztunk (azt hozzá kell tennem, hogy a jamaicaiak borzalmas vezetők. :) állandóan dudálnak, gyorsan és szabálytalanul vezetnek. ja, és a jobb oldalon.) Mivel hamar érkeztünk meg a szobát csak kicsit később foglalhattuk el. Addig megreggeliztünk és megittuk az első koktélunkat.
Óceánra néző szobát kértünk és ezt a szobát kaptuk. Furcsa volt megszokni, hogy meg este is jöttek azért, hogy megágyazzanak nekünk, amíg mi vacsorázunk. Ebben a szállodában tényleg minden a vendégért van és a vendég megelégedését szolgálja. A személyzet mindig mosolyog és kedves.




A szálloda rusztikus stílusú kicsit és a bútorok is ezt tükrözik. Nekünk bejött, hogy minden színes és nem a hagyományos komor fekete-fehér.


Minden nap ez a látvány fogadott, amikor kimentünk az erkélyre.

Hát, nem panaszkodtunk. :)

5 étterem található a szállodában és vagy 3 bár. Hát, mondanom sem kell, hogy koktél túltengésben szenvedünk és lesz mit leadni bőven. Hisz nagyon jól főztek a szállodában és ezt bőven ki is használtuk. Nem igazan volt más dolgunk, mint enni, inni, napozni és persze kettesben lenni és romantikázni.



Na, de amikor éppen nem a hasunkat süttettük a napon, azért programokra is mentünk.
Főként befizettünk inkább ezekre, mert mindenki ezt tanácsolta. És nekünk is bőven elég volt az, amit láttunk-mikor mentünk a szállodába-, hogy egyénileg ne nagyon csatangoljunk sehova. A szálloda természetesen el volt különítve mindentől. A városokban viszont érdekes emberek tanyáztak. Délelőtt már beszívva fetrengtek az utcán és nem sokat tudtak a külvilágról. Az egyik busz sofőr mondta, hogy a jamaicaiak 95%-a dzsangát szív, a maradék 5% pedig megissza teának. :) Furcsa nép a jamaicai. Mert tisztának és ápoltnak látszanak az emberek -legalábbis akik adnak magukra- de a házaik pedig lepukkantak és igénytelenek. Szóval érdekesek. Na, de minden nemzetnek megvan a maga szokásai.
De visszatérve a programokra. Egy egész napos libegős-kötélpályás-bobos erdőtúra mellett, delfin úszás mellett és vásárolós naplementenézős program mellett tettük le a voksunkat. Mind a három progi nagyon szuper volt, de természetesen a delfinekkel való újbóli találkozás volt a csúcs. Istenem, ezek az állatok mindig elkápráztatnak és megsiratnak. Olyan hihetetlen nyugalom árad belőlük, ami leírhatatlan. Na, de beszéljenek inkább a képek helyettem.

Dunn's River Falls


Mystic Mountain

2011. április 29., péntek

Az első...

Már régóta készülök blogot írni, de valamiért mindig halogattam a dolgot. Nem is tudom, hogy miért. De most úgy érzem, hogy most jött el a megfelelő alkalom.

Lássuk csak, mit is kell rólunk tudni...(bár valószínűleg már ismertek:))
2006 óta egy kanadai városkában telnek a napjaink. Itt élünk kettecskén. Pontosabban négyecskén hisz a családunkat kiegészíti meg Luca az imádnivaló westie lány és Lili a vadászgöri. Tavaly, július 3-án volt az esküvőnk.
Ez a blog az életünket, mindennapjainkat, csetléseinket-botlásainkat, szerelmünket hivatott közzé tenni.