2011. július 11., hétfő

Az elso ujszulottfotozas, Izabella Napsugar

Nikolrol lathattatok mar egy bejegyzest lentebb, o volt az elso kismamim. Mikor meg azokat a fotokat keszitettuk, megkert, hogy Izabellarol is keszitsek egy sorozatot. En pedig boldogan beleegyeztem, persze. Nagyon nagy szerencsem volt vele, hiszen tudta, hogy az ujszulottfotozasnal par napos babat jo fotozni igazan. Igy 8 es 11 napos koraban fotoztam a Picurt. Azert ketszer, mert elsore nem tetszett a Pici Lanynak a kamera. En meg ugy voltam vele, hogy raerek, hisz boven benne vagyunk az idoben, igy visszamentem hozzajuk par napra ra. Es ekkor mar szerencsenk volt. Izabella ugy aludt 2 oran keersztul, mint a bunda. Szoval nagyon jo fotoalanynak bizonyult.:)
Szerettem volna meg 1-2 masik beallitast is kiprobalni, viszont nem akartam ot sem zavarni. Es megiscsak 2 oran keresztul kattogtattam. :)
Na, de beszeljenek helyettem a kepek.














2011. június 26., vasárnap

Fatime

Fatimével itt ismerkedtem meg, Kanadában. És egy nagyon kedves, életvidám lányt ismertem meg a személyében. :)
Már az elején feltűnt, hogy milyen szép arca van. Később kiderült, hogy ez az apukájának "köszönhető", aki libanoni származású, így Fatime is örökölte a géneket.
A fotózás elején még egy kicsit frusztrált volt a kamera miatt, de aztán fokozatosan feloldódott, aminek nagyon örültem.
Később szeretnék majd mindenképp egy másik sorozatot is készíteni vele. És a visszajelzések alapján, erre ő is vevő lesz. :)











2011. június 14., kedd

Calgary-Boriéknál

Hmm, hol is kezdjem. :)

Borit a W-n ismertem meg, kb. 1,5 évvel ezelőtt. És ha azt mondom, hogy ismeretlenül is megkedveltem akkor kicsit hazudok, hisz egész jól megismertük egymást azt hiszem, mert minden nap beszélgetünk.
Nem elég, hogy a nevünk is azonos, egy országban, a hazánktól távol élünk, a hobbink a fotózás és 2 hét különbséggel volt az esküvönk. Kell ennél több?:)

Már egy ideje szó volt róla közöttünk, hogy jó lenne találkozni. De sajnos 700km-re lakunk egymástól. Aztán jött az ötlet, hogy úgyis jön egy hosszú hétvége és nagyon vágytunk már a Sziklás-hegységbe akkor már miért ne kötnénk össze a kettőt? Igy történt, hogy a májusi hosszú hétvégét Boriéknál töltöttük. És asszem nyugodtan mondhatom, hogy cseppet sem bántuk meg. Hiába ismertem Borit, azért egy picit féltem a személyes találkozástól, de nem kellett volna. Kettejükben egy nagyon kedves párt ismertünk meg. Már az első pillanattól nagyon szimpatikusak voltak.

A hétvége gyorsan elrepült. Voltunk kirándulni, jókat beszélgettünk, fotózgattunk, finomakat ettünk, szóval szuperül éreztük magunkat.

És júliusban ismét találkozunk. Már alig várom...:)














2011. május 29., vasárnap

Pocakfotózás-Mariann

Mariannt kb. 2 hete fotóztam, akkor volt a 33. hétben. A fotózás alatt Dinike, a kis csivavajuk folyamatosan ott sertepertélt mellettünk, így ő is rákerült jópár fotóra. De a képeket elnézve igazán nem bánta. :) Szerencsére a fotózás végére a leendő apuka is hazaért. Az idő is szuper volt, így egy kicsit a kertben is tudtunk fotózni.
Mariann egy kicsi lányt, Jázmint hordja a szíve alatt.













2011. május 11., szerda

Fotózás

Az egész ott kezdődött, hogy tavaly kitaláltuk, hogy kellene venni egy új fényképezőgépet. És úgy voltunk vele, hogy akkor már miért ne vennének egy kicsit komolyabbat?! Aztán elkezdtem szorgosan kattogtatni és rájöttem, hogy érdekel a dolog és nem csak hobby szinten. Zavart az is, hogy van egy komoly gép a kezemben és nem tudom kihasználni úgy, ahogy szeretném. És persze a képek sem olyanok, mint ahogy a fejemben elképzeltem.
Szerencsére épp akkor találtam a neten egy fotós tanfolyam hirdetést és jelentkeztem. És milyen jól tettem. Mert akkor azt hiszem, hogy elindultam az úton, ami eléggé rögös és dimbes-dombos, de soha nem unalmas. :) És a sok sikertelen kattogtatás után elkezdtem látni a fényt az alagút végén.

Ezeket a képeket még a tanfolyam előtt készítettem. De mindenképp szerettem volna publikálni több ok miatt is. Az első talán az, hogy nyomon követhessem majd a fejlődésem (már ha lesz:)) a másik pedig, hogy ezeket a Manókat érdemes megmutatni. Ők a barátaink gyermekei. Palkó és Veró és persze Lívia. A szülőknek este programjuk volt és én vigyáztam rájuk. Semmi beállított kép,mint ahogy a fotókon látszik. De ilyeneket szerettem volna.